Kar�csony a Szabads�g t�ren

Az �reg meg�llt. A f�jdalom a t�rd�ben kezdett elviselhetetlenn� v�lni, egyszer�en nem tudott tov�bb menni. M�r ha egy�ltal�n men�snek lehetett nevezni a mozg�s�t. Ink�bb csak bukd�csol�s volt, ahogy egyik l�b�t pr�b�lta a m�sik el� cs�sztatni. Nem seg�tett, hogy k�t nagy m�anyag szatyrot cipelt a kez�ben.

Leh�z�dott a j�rd�r�l, �s nekit�maszkodott egy falnak. Nem akart �tban lenni a t�bbi embernek, akik a k�vetkez� metr�szerelv�nyt igyekeztek el�rni, hogy id�ben otthon legyenek a kar�csony esti vacsor�ra a csal�djukkal.

Az �llom�s fel� n�zett, �s �gy ny�g�tt, mintha k�ts�gei lenn�nek afel�l, hogy valaha is k�pes lesz eljutni od�ig. Tekintete egy darabig a j�r�kel�k h�t�n tapadt. Voltak id�k a m�ltban, amikor ugyanolyan szabadon, ugyanolyan gyorsan tudott mozogni. S�t, amikor h�sz�ves kor�ban akt�v focista volt, az �sszes csapatt�rs�t lefutotta. S�hajtott egyet, amint fiatalkori eml�keinek szinte siker�lt halv�ny mosolyt festeni r�ncos arc�ra. Egy hars�ny hang hozta vissza a jelenbe. Egy fiatalember, aki ak�r az unok�ja is lehetett volna, kiab�lt r�: "H�, ember, nem tudn�l �vatosabb lenni?! Szedd �ssze a szemeted, miel�tt mindent �sszet�r�k a csizm�mmal".

Amig az id�s f�rfi eml�keiben mer�lt el, az egyik t�sk�ja felborult, �s annak tartalm�b�l n�h�ny dolog a j�rd�ra sz�r�dott. Egy majdnem �res m�anyag palack, egy t�r�tt nyel� m�anyag poh�r, n�h�ny m�anyag kan�l �s k�s k�nyszer�tette most az embereket arra, hogy vigy�zzanak a l�pteikre.

"Eln�z�st" - mondta sietve az �regember - "nagyon sajn�lom".

Mik�zben a fiatalember �t figyelte, nem t�r�dve az �z�leteiben �rzett f�jdalommal, lehajolt, hogy �sszeszedje a holmij�t.

"Jobb" - mondta a fiatalember, majd tov�bbment, miut�n az utols� darab is visszaker�lt a kopott t�sk�ba.

Az �regember megigaz�totta a szatyrokat, nehogy �jabb baleset t�rt�njen, azt�n megpr�b�lta mag�t a falhoz szor�tani, amennyire csak lehetett. �gy az utcai l�mpa alatt a tet� egy r�sze �ltal okozott keskeny �rny�k szinte teljesen eltakarta �t. Lejjebb h�zta nem t�l �j, orosz st�lus� katona sapk�j�t, hogy mindk�t f�l�t teljesen eltakarja, mert a naplemente ut�n nagyon leesett a h�m�rs�klet. M�g napk�zben, a naps�t�s ellen�re is j�val fagypont alatt volt, �s a tiszta �gbolt mellett az �jszaka kegyetlen�l hidegnek �g�rkezett.

Most, ha a j�rd�n az emberek r�pillantottak, csak a koszos t�sk�it �s a cip�j�t l�thatt�k. Egy darabig n�zte azokat a kopott cip�ket. Az �rny�k nem takarta el �ket; j�l l�tta, hogy a jobb cip�je tetej�n l�v� reped�s megint hosszabbodott.

Dideregni kezdett, ez�rt h�zott egyet a derek�n l�v� zsin�ron, hogy vastag t�likab�tja k�zelebb legyen test�hez. B�r rongyos kab�t eg�szen a bok�j�ig �rt, az nem tudta melegen tartani a l�b�t. A nyaka k�r� gyapj� s�lat tekert. A s�l v�g�t a t�likab�t egyetlen gombja tartotta a mellkas�n.

Nemcsak f�zott, �hes is volt. Eg�sz nap nem evett. Kor�n reggel elhagyta a hajl�ktalansz�ll�t, mert amikor fel�bredt, a zseb�ben l�v� p�nzt ellopt�k am�g aludt. A fenyeget� pillant�sok, amelyeket a k�r�l�tte l�v� arcokon l�tott, nagyon meggy�z�ek voltak; tudta, hogy azonnal el kell mennie... �s soha t�bb� nem szabad visszat�rnie.

Ott �llt az �rny�kban, am�g az arra j�r�k sz�ma jelent�sen cs�kkent. Ekkor fogta szatyrait �s lass� l�ptekkel folytatta �tj�t az �llom�s fel�.

A cs�csforgalomnak v�ge lett, a peron szinte �res volt, mire oda�rt. Nem sokkal azut�n, hogy meg�rkezett, egy vonat �llt be az �llom�sra. A kocsi egyik oldal�n, ahov� besz�llt, �t �res �l�st l�tott. Egy darabig habozott, de azt�n leereszkedett a k�z�ps� �l�sre, �s olyan k�zel h�zta a t�sk�it a l�b�hoz, amennyire csak tudta.

Nem n�zett az utasokra, de �rezte, hogy azok n�zik �t. Tudta, hogy nem volt kellemes l�tv�ny. Azt is tudta, hogy nincs t�l j� szaga; r�gen volt m�r, amikor utolj�ra volt alkalma megmosakodni.

J�l esett le�lni, pihentetni f�j� t�rdeit, de k�sz volt arra, hogy fel�lljon, ha a k�vetkez� �llom�son valaki felsz�ll �s le�l mell�. �gy megk�m�lhette mag�t att�l a k�nos helyzett�l, hogy az illet� szimatolva n�zzen r�, majd helyet foglaljon egy m�sik �l�sen.

Ha csak gond n�lk�l eljutn�k a Parlament �p�lete melletti �llom�sig, gondolta, �s lassan fels�hajtott az orrlyukain kereszt�l.

Miut�n lesz�llt a vonatr�l, �s v�gre fel�rt a j�rd�ra, pihent egy kicsit. K�r�ln�zett. Mivel nem l�tott senkit az utc�n, kezdte mag�t nyugodtabbnak �rezni. Letette a szatyrait, �s megd�rzs�lte a kez�t, mert az a n�h�ny ujjhegy, amit a rongyos keszty� nem takart, m�r f�lig megfagyott.

Ahogy haladt tov�bb, pr�b�lta felm�rni, mennyi id�be telik majd, hogy eljusson a Szabads�g t�rre. Azt�n r�d�bbent, hogy a k�rd�s val�j�ban nem is az id�r�l sz�lt, hanem arr�l, lesz e ereje, hogy od�ig eljusson. A hideg kisz�vta t�r�keny test�b�l azt a kev�s er�t, ami m�g volt benne.

Nem is olyan r�gen m�g n�h�ny perc alatt le tudta volna gyalogolni ezt a t�vols�got.

L�tta, hogy a 2-es villamos meg�rkezik a meg�ll�ba. L�rm�s tizen�vesek kis csoportja sz�llt le. Miut�n a villamos elindult, a fiatalok megpr�b�ltak valamilyen n�pdalt �nekelni, de t�l r�szegek voltak ahhoz, hogy siker�lj�n nekik. Amikor elcsendesedtek, egyik�k �trohant az utc�n. A t�bbiek k�vett�k, �s hamarosan elt�ntek egy sarok m�g�tt.

Az �reg megk�nnyebb�lten fels�hajtott. �r�lt, hogy a fiatalok nem l�tt�k meg.

A sztyrait a betonon vonszolva l�pdelt tov�bb. A karja elzsibbadt a hidegt�l, �s �szre sem vette, hogy m�r nem tudja felemelni azokat a szatyrokat.

Mik�zben �tkelt az utc�n, az egyik szatyrot megakasztotta egy sz�raz bokor �ga, amely a j�rda �s az utca sz�le k�z�tt, a f�ldb�l �llt ki. A szatyor felhasadt, �s tartalm�nak nagy r�sze kiesett bel�le. Meg�rezte, amikor a t�ska kics�szott a kez�b�l, ez�rt meg�llt. Egy ideig n�zte a f�ld�n hever� holmij�t �s a majdnem ki�r�lt m�anyag szatyrot. El�sz�r arra gondolt, hogy fel kellene szednie a cucc�t, de azt�n megr�zta a fej�t. "Most m�r mindegy" - motyogta - "�s a szemetesek majd reggel eltakar�tj�k".

Mire ki�rt a t�rre, teljesen kimer�lt volt. Megtal�lta a keresett padot, �s le�lt.

Miut�n egy ideig pihent, fel�llt, �s a szatyrot a pad egyik v�g�be tette. A padnak az a r�sze s�t�tben volt, mivel a l�mpaoszlopr�l lel�g� z�szl� �rny�kot vetett r�.

K�r�ln�zett, �s ism�t fels�hajtott. L�tta, ahogy a sz�j�b�l t�voz� lehelet megcsillan az utcai l�mpa f�ny�ben. Mintha apr� felh�k lenn�nek, gondolta, tele j�gkrist�lyokkal.

Le�lt, a pad k�zep�re helyezkedve. Egyik kez�vel megveregette a szatyrot, ahogyan kor�bban a p�rn�j�t szokta megveregetni, hogy biztos�tsa mag�t a j� �jszakai pihen�sr�l. A keze egy pillanatra meg�llt, ahogy az eml�kezet�ben kutatott. Milyen r�gen is volt? Mikor volt utolj�ra igazi p�rna a feje alatt? H�t, gondolta akkor, m�r mindegy. Felemelte a l�b�t, �s kiny�jt�zott a padon.

Miut�n egy darabig az oldal�n fek�dt, a cs�p�csontja f�jni kezdett, ez�rt a h�t�ra fordult. �gy a fej�t is k�nyelmesebbnek �rezte.

Ez a pad volt a kedvence a Szabads�g t�ren. Fiatalabb kor�ban gyakran j�rt ide, �s mindig megpihent rajta egy ideig, amikor nem sietett. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett neki a t�ren, az az amerikai nagyk�vets�g el�tti nagy szovjet eml�km� volt. Egyszer�en nem tartozott oda, gondolta.

T�rdf�jdalma al�bbhagyott, vagy csak m�r nem �rezte, mert mindk�t l�ba elzsibbadt a hidegt�l. Viszont az ujjai �s az arc�nak azon r�szei, ahol b�re ki volt t�ve a fagyos leveg�nek, �gtek a f�jdalomt�l.

Egy halv�ny csillagot pillantott meg az �gen. Egy ideig n�zte, de azt�n a l�t�sa elhom�lyosodott. Tal�n a szem�ben l�v� k�nnyek miatt? Val�sz�n�leg nem, k�vetkeztetett, hiszen �rzelmei m�r r�gen elhaltak.

Nem tudta tov�bb nyitva tartani a szem�t.

Ahogy a F�ld fordult, a csillag lassan tov�bbhaladt az �gen, am�g el nem t�nt egy �p�let m�g�tt.

"Apa! Apu!" - hallotta az �regember a vid�m hangot.

"Rita! Az �n gy�ny�r� l�nyom!"

"Apu, mit keresel ezen az �res t�ren az �jszaka k�zep�n?!"

"Csak pihenek, kedvesem... Csak pihenek."

"Pihenek?! Apa, legal�bb m�nusz tiz fok van... �s... �s kar�csony este van."

"Tudom, dr�g�m... tudom... de te mit keresel itt? Nem a naps�t�tte Kaliforni�ban kellene lenned a csal�doddal?"

"El kellett j�nn�m, apa... el kellett j�nn�m."

"Dr�ga Rita, mi t�rt�nt? Olyan nagyon boldog volt�l ott a gazdag amerikai f�rjeddel... M�g egy levelet sem k�ldt�l nekem, mi�ta hozz�ment�l... pedig az m�r olyan r�gen volt... Egyszer felh�vt�l telefonon, csak az�rt, hogy elmondd, milyen elfoglalt vagy a gyerekekkel, �s mennyit utazol a f�rjeddel... T�bb mint t�z �v telt el a h�v�sod �ta. Sokszor pr�b�ltam h�vni a sz�mot, amit adt�l, de csak egy teli hangpostafi�kot kaptam, k�s�bb pedig azt a sz�mot kikapcsolt�k."

"Tudom apa... tudom... �s sajn�lom mindezt... Felejts�k el a m�ltat... Az�rt j�ttem, hogy most hazavigyelek... Van egy meleg szob�nk sz�modra... �s van egy nagyon k�l�nleges aj�nd�k a neveddel a kar�csonyf�nk alatt."

Az �regember kinyitotta a szem�t.

"Egy aj�nd�k nekem a kar�csonyfa alatt?" - motyogta, de alig tudta mozgatni megfagyott ajkait. "�s egy meleg szoba?"

Az �gre pillantott, keresve a csillagot, amelyet l�tott, miel�tt �lomba mer�lt.

"M�r elment... Biztos elm�lt m�r �jf�l... M�r kar�csony napja van."

Megpr�b�lta megigaz�tani a feje alatt l�v� szatyrot, de alig tudta hajl�tani a karj�t. Amikor egy kicsit fel akarta emelni a fej�t, azt tapasztalta, hogy a nyaka elmerevedett. N�h�ny pr�b�lkoz�s ut�n egyszer�en feladta. Most m�r �gyis mindegy - gondolta, �s �jra lehunyta a szem�t.

***

"Tess�k, Robert, igy�l m�g egyet!" - mondta a pinc�rn� a f�rfinak, �s egy poh�r v�r�sbort ny�jtott �t neki.

Robert r�mosolygott a fiatal l�nyra, �s a poh�r�rt ny�lt.

"Ezt nem igaz�n kellene meginnom" - mondta. "M�r az els�t�l is ber�gtam, mert nagyon ritk�n iszom".

"Ugyan m�r!" - mondta a l�ny cs�b�t� mosollyal. "Idd meg! Meg�rdemled... megnyerted azt a sok p�nzt." Szabad kez�vel a rulettasztal fel� intett. "Soha nem l�ttam m�g senkit ennyit nyerni... N�zd csak azt a sok zsetont el�tted!"

Robert b�lintott, �s kortyolt egy kicsit a borb�l, mik�zben tekintet�t a pinc�rn� meztelen v�ll�n pihentette. Csinos - gondolta. '�s az a t�zes tekintet a szem�ben!'

R�pillantott a kis feh�r goly�t eldob� rulett diler kez�re, azt�n visszafordult a l�nyhoz.

"Honnan tudod a nevemet?"

"Honnan?" - v�laszolta a l�ny r�vid sz�net ut�n. "Egyszer�... L�ttam a hitelk�rty�don, amikor el�sz�r vett�l zsetont a p�nzt�rn�l. �ppen egy italt hoztam egy m�sik j�t�kosnak, aki k�zvetlen�l m�g�tted �llt a sorban. Teh�t l�ttam a nevedet a k�rty�don, amikor �tadtad azt a p�nzt�rosnak."

"�rtem" - mondta Robert, majd az ital�t az asztalon l�v� poh�rtart�ba tette. "Eln�z�st" - tette hozz� - "figyelnem kell a goly�ra, mindj�rt leesik."

"Fogadok, hogy megint nyerni fogsz" - mondta a l�ny. "�s akkor ki k�ne sz�llnod, miel�tt elkezdesz vesz�teni... Sz�lj, ha sz�ks�ged van r�m, m�g negyed�r�t itt leszek."

"�s azt�n?" k�rdezte Robert automatikusan. Azonnal megb�nta a k�rd�s�t.

A pinc�rn� gyorsan v�laszolt: "�s akkor v�ge a m�szakomnak, hazamegyek. Vagy... megihatn�nk egy�tt egy italt."

Pontosan ez volt, amit�l Robert tartott. Egy�ltal�n nem �llt sz�nd�k�ban felszedni valakit �jszak�ra, f�leg nem egy tin�dzser kin�zet� l�nyt. M�r nem �rezte mag�t olyan fiatalnak, �s nem akart semmilyen bonyodalmat, ami egy ilyen kalandb�l ad�dhat. Azt is megb�nta, hogy elkezdte meginni a m�sodik poh�r bort. Az alkohol soha nem tett j�t neki.

"Nos...” - kezdte, de n�h�ny pillanatig nem tal�lta a megfelel� szavakat a folytat�shoz. �vatos akart lenni, nehogy megb�ntsa a l�nyt. "Kedves t�led” - mondta azt�n -, “de m�r �gy is t�l sokat ittam. K�l�nben is, kezdek nagyon �lmos lenni, �gyhogy ha abbahagyom a j�t�kot, m�rpedig az nemsok�ra bek�vetkezik, egyszer�en lefekszem aludni."

A pinc�rn� csal�dott arckifejez�ssel t�vozott.

Robert t�tje ism�t a megfelel� sz�mra sz�lt. Amikor megl�tta, hogy az oszt� egy �jabb halom zsetont tol a kupac�hoz, hitetlenkedve r�zta a fej�t.

"Hogy t�rt�nhet ez meg?" - k�rdezte mag�ban, mik�zben a dilerre n�zett, aki �ppen arra k�sz�lt, hogy �jra megforgassa a kis m�anyag goly�t.

"Tegy�k meg a t�tjeiket, k�rem!" - s�rgette a diler a j�t�kosokat.

Robert t�tov�zott, el�sz�r az�ta, hogy k�r�lbel�l egy �r�val kor�bban elkezdett j�tszani. Arra gondolt, hogy val�j�ban itt �s most abba kellene hagynia, bev�ltani az �sszes zsetonj�t, �s elhagyni a kaszin�t. Micsoda megd�bbent� v�ltoz�s! Kor�bban m�g soha nem nyert. Pedig el�g sokat j�tszott, mi�ta r�gen felfedezte a szerencsej�t�kot. Ha most minden vesztes�g�t egy megtakar�t�si sz�ml�n tarthatn�, egy�ltal�n nem lenn�nek anyagi gondjai.

Miut�n a goly� leesett, a diler les�p�rte az �sszes zsetont az asztalr�l.

"Ennyi volt", mondta Robert a dilernek, "�n most bev�ltom a zsetonjaimat".

"Sz� sem lehet r�la" - mondta nevetve a diler - "Most nem mehetsz el. Csak n�zd meg az �sszes nyerem�nyedet! Sz�p kis szerencs�d van."

Robert elmosolyodott, �s borraval�t adott a dilernek. Megitta a m�g a pohar�ban l�v� bort, �sszeszedte a zsetonjait, �s a p�nzt�r ablakhoz ment.

Miut�n megsz�molt�k a zsetonjait, valamivel t�bb mint �tmilli� forintot kapott.

Majdnem tizen�tezer amerikai doll�r - sz�molta ki gyorsan Robert, mik�zben a bankjegyeket a zseb�be t�mk�dte.

Elindult a f�bej�rat fel�, de az egyik d�szesnek t�n� nyer�g�p megragadta a figyelm�t. Meg�llt k�zvetlen�l a g�p el�tt, �s megn�zte a kerekein l�v� k�peket. Most m�r biztos volt abban, hogy tov�bbi szerencsej�t�k nem fogja rabul ejteni. Els�sorban az�rt �llt meg, hogy egy kicsit megpihenjen a rulettasztaln�l �t�lt izgalmak ut�n. Vissza akarta nyerni a nyugalm�t, miel�tt kil�p a kaszin�b�l, ez�rt csak �llt ott, mintha az es�lyeket tanulm�nyozn�. Val�j�ban gondolkodni pr�b�lt... �gy egy h�ttel kor�bban hagyta el San Francisc�t, ahol �lt. K�thetes szabads�g�t vette ki, �s hazal�togatott Magyarorsz�gra. Nem mintha igaz�n megengedhette volna mag�nak, hogy Eur�p�ban nyaraljon, de annyira honv�gya volt, hogy el kellett j�nnie. Az anyagi helyzete m�r �gy is olyan rossz volt, hogy a m�g rosszabb� t�tele nem sokat v�ltoztatott a helyzeten. Legal�bbis � �gy l�tta... A fizet�se �ppen csak arra volt el�g, hogy kifizesse a lakb�rt, az aut� r�szletet, a biztos�t�sokat, a k�z�zemi sz�ml�kat �s a hitelk�rtya-t�rleszt�seket. K�r�lbel�l tizenk�tezer doll�rral tartozott a hitelk�rtya-t�rsas�goknak. Az aut�ja, amelyen t�bb mint h�romsz�zezer kilom�ter volt, meg�rett a cser�re.

Nos - gondolta �s fels�hajtott -, �gy t�nik, ez az este megv�ltoztatja az �letemet. Kifizetem a hitelk�rty�imat, �s el�leget fizetek egy vadonat�j aut�ra'.

"Gondolkodsz m�g egy kicsit a j�t�kon?" - hallotta a fiatal pinc�rn� hangj�t.

Megfordult.

"Tess�k, ezt neked hoztam" - mondta, �s egy �jabb poh�r bort ny�jtott neki.

"Jaj, ne!" Robert r�mosolygott a l�nyra. "Ezt t�nyleg nem k�ne meginnom... M�r k�t poh�rral ittam, �s ez m�r j�val t�bb sz�momra, mint a hat�r�rt�k. M�r alig b�rok egyenesen �llni."

"Ugyan m�r, Robert" - kuncogott a pinc�rn� - "er�s f�rfinak l�tszol, biztos vagyok benne, hogy elb�rsz m�g egy italt."

"Rendben" - v�laszolta a f�rfi. "Csak tedd le ide. Tal�n j�tszom egy kicsit ezen a g�pen, �s k�s�bb megiszom ezt a bort... V�rj!"

A zseb�be ny�lt, �s el�h�zta az egyik nagy bankjegyet, amit a p�nzt�rost�l kapott.

"Tartsd meg ezt!" - mondta, �tny�jtva a bankjegyet a l�nynak. "Nagyon kedves vagy."

"Ezt?!" - v�laszolta a pinc�rn� t�gra ny�lt szemmel, mik�zben a p�nz�rt ny�lt. "Ez... ez itt t�zezer forint."

"Tudom" - mondta Robert. "Vedd el."

"Az eg�szet?!"

"Igen, az eg�sz a ti�d."

"H�ha!" - v�laszolta a l�ny, �s a bankjegyet a miniszokny�ja egyik zseb�be tette. Kiss� t�tov�n hozz�tette: "Azt hiszem... azt hiszem, m�g valamit akarsz t�lem?". A l�ny az als� ajk�ba harapott, mik�zben a szeme sark�b�l Robertre n�zett.

Folytat�s: part 2 (balra fenn a Men�-ben)